Örömmel értesültem, hogy már állandó olvasója is van a blogomnak, aki várja az új posztot. Hát íme! :)

A mai nap lényegében eseménytelenül telt, újabb önéletrajzot töltöttem fel, ezúttal a Monsterre, végigböngésztem a hirdetéseket (egyre gyakrabban futok bele olyanokba, amelyekre már pályáztam), elküldtem 6 új pályázatot, és beszéltem néhány ismerőssel, akik esetleg tudnak segíteni az elhelyezkedésben.

Visszajelzés nem érkezett sehonnan, sem e-mailben, sem telefonon. A Zepter sem próbálkozott újra.

Foglalkoztam egy kicsit a munkámmal, a háztartással és közben azon filozofáltam, hogy vajon tényleg a meglévő tapasztalatok tesznek-e alkalmassá egy-egy újabb állás betöltésére? Miért van az, hogy az álláshirdetések igen nagy részében pontosan ugyanolyan munkatapasztalatot várnak el, mint amilyen munkakörben a pályázót alkalmazni kívánják. Nem feltételezik, hogy egy értelmes ember - mert gondolom, minden munkáltató értelmes emberekkel szeret dolgozni - képes rövid idő alatt betanulni egy adott területre? Gondolok itt arra, hogy élelmiszeripari cégek kizárólag élelmiszeripari területen szerzett tapasztalattal keresnek munkavállalókat, bármilyen munkakörről is legyen szó...

Lassan már ott fogunk tartani, hogy takarítónőnek is kizárólag akkor vesznek fel valakit, ha már rendelkezik villamosipari cégnél eltöltött takarítási tapasztalattal... Már ha ilyen céghez pályázik, ugyebár...

Végiggondolva eddigi pályafutásomat, két fontos következtetést vontam le, melyek igen határozottan ellentmondanak a fentiekben leírt kiválasztási gyakorlatnak:

1. Többnyire számomra teljesen idegen szakterületeken kellett dolgoznom, pl. egészen extrém - úgy értem, laikusok számára furcsa és idegen - termékkörrel foglalkozó cégeknél álltam alkalmazásban és lám, igen rövid idő alatt képes voltam tökéletesen beletanulni. Mondhatni, egy kicsit szakértőjévé váltam az adott szakmának - persze nem annyira, mint mondjuk egy mérnök, de nem néztem bután, ha a szakmába vágó kérdésekről volt szó, sőt, a terület angol nyelvű kifejezésrendszerét is hamar elsajátítottam, fordítottam, tolmácsoltam is - szakemberek között!

Persze ezek olyan területek voltak, ahol a munkáltató sem lehetett válogatós, hiszen ha ő - teszem azt, csak a példa kedvéért - krumplihámozókés-kereskedelemmel foglalkozik, és van még az országban rajta kívül 3-4 krumplihámozókés-kereskedő cég, akkor igen kicsi az esélye annak, hogy sikerül egy tapasztalt krumplihámozókés-kereskedőt találnia. Ez esetben megelégszik egy sima, mezei kereskedővel és betanítja a krumplihámozókés-kereskedelemre, vagy a kereskedő betanul magától, hiszen ez sem lehetetlen... Érdekes módon a kis cégeknél, speciális területeken ez működik, a nagyok viszont azt hiszik, hogy ha valaki egész életében krumplihámozókésekkel kereskedett, akkor csakis abban lehet jó, és nem alkalmazzák répahámozókés-kereskedőnek.

2. Ha eddig állást váltottam, akkor az azért tettem, mert valami mást akartam csinálni. A nagy, hivatos, "multis" toborzási és kiválasztási rendszerben azonban erre nem lenne módom, mert egész életemre determinálnák, hogy én már kizárólag csak azt csinálhatom, amit korábban; a váltás pedig teljességgel ki van zárva. Márpedig én szeretem a változatosságot (néha), ha egyszer úgy döntök, hogy elhagyok egy munkahelyet, akkor holtbiztos, hogy nem akarok ugyanolyan munkakörben, ugyanolyan területen dolgozni.

Mindenesetre a fenti eszmefuttatás eredményeképpen a feltöltött motivácós levelembe beleírtam, hogy mennyire elképesztő módon nyitott vagyok mindenféle új területre és mennyire szeretek tanulni - ez egyébként teljes mértékben igaz, semmi szépítés nincs benne, bár el tudom képzelni, hogy egy dörzsölt HR-es ezt is sablon szövegnek fogja tekinteni...

No és akkor következzék a szokásos mérleg:

Megpályázott állások száma: 71

Elutasítás: 6

Megkörnyékezett (jó kapcsolatokkal rendelkező) ismerősök száma: 3

Állásportálokra feltöltött profilok száma: 2

Beszervezési kísérlet: 3

Interjú: 0