Hírt adok magamról hűséges olvasóim kedvéért - ha még vannak. :)

Mint tudjátok, másfél-két hónapig betegeskedtem, lábadoztam és ez jelentősen visszavetette álláskeresési lehetőségeimet. Szerencsére a második műtét megoldotta a problémámat, túl vagyok a kontrollon is és úgy tűnik, minden rendben van velem.

A szünet miatt azonban el kellett gondolkodnom, hogyan tovább... Kislányom hamarosan oviba megy, és nálunk meglehetősen komolyan veszik a beszoktatást, egy hétig ott kell lennem vele. Márpedig ha ez az egy hét egybeesik egy új munkahelyen történő kezdéssel, próbaidővel, az - lássuk be -  nem éppen szerencsés.

Elhalasztottam hát az álláskeresést, és egyben kaptam egy kis gondolkodási időt: mihez is akarok kezdeni.

Az eddigi álláskeresési tapasztalatok őszintén szólva igencsak elkeserítettek. Munkaközvetítő irodák, multicégek egyáltalán nem mutattak éreklődést irántam, úgyhogy ezen a vonalon kár is lenne próbálkoznom. Kisebb cégek, önállóan keresők között voltak, akik behívtak interjúra... de őszintén szólva egyik állás sem nyerte el annyira a tetszésemet, hogy lelkesedéssel, teljes odaadással tudtam volna végezni. Egyetlen olyan munka volt - ahová két körre is behívtak interjúra - ahol a munka nagyon is kedvemre való lett volna. Itt azonban volt egy másik tényező, ami miatt kétségeim voltak: a munkaidő. Nem éppen családbarát az állandó délutáni-esti elfoglaltság, a gyermekemet gyakorlatilag csak hétvégén láttam volna. Ezt pedig nem akartam. Nem is kellett döntenem: a második kör után a cég már nem jelentkezett.

Szereztem némi tapasztalatot, hogy milyen irányban érdemes keresgélnem, hol vannak esélyeim, mit kell magamban erősítenem - de nem lelkesített ez sem.

Van munkám, dolgozom itthonról, de ez csak egy félállás, nem több. Mégis jobban élvezem, mint bármi mást, amit eddig csináltam: magam osztom be az időmet, azt vállalom el, amit szeretnék - ha valamit elkezdek, nem szakítanak félbe mondvacsinált indokokkal. Annyit keresek, amennyit dolgozom - nem függök a főnökök kénye-kedvétől. Nem kell azért túlóráznom, mert a főnök épp unatkozik (volt ilyen) - de ha este 10-kor kedvem támad dolgozni, megtehetem. Cserébe másnap addig alszom, ameddig akarok.

Jó dolog ez az itthoni munka, szeretem - de vajon meg tudnék élni belőle? Évek óta próbálok kitalálni valamit a jelenlegi munkám mellé, egy olyan vállalkozást, amiből hosszú távon, stabilan megélhetek. Voltak ötleteim, de mindig találtam valami kifogást: van már ilyen, nem jövedelmez eléggé, túl kockázatos, túl sok befektetést igényel...

Most azonban van egy ötletem, olyan, aminél az eddigi kifogások nem állják meg a helyüket: nagyon minimális befektetést igényel, teljesen új dolog, elenyésző kockázattal. Megvan hozzá a kapcsolatrendszerem, jól ismerem az adott területet. Hogy mennyire jövedelmező, azt még nem tudhatom, hiszen nincs rá precedens az országban... Terveim tehát vannak, azt a minimális kezdőtőkét, ami szükséges, próbálom a következő 1-2 hónapban összeszedni. Tehát már nem keresek állást: vállalkozni fogok! 

Úgy érzem, ha ezt most nem lépem meg, akkor megérdemlem, hogy életem végéig más szekerét toljam, főnökök kénye-kedvének legyek kiszolgáltatva. Van egy jó ötletem, a megvalósítás pedig csak rajtam múlik - no meg némi szerencsén...