Elérkezett az ideje, hogy új állást keressek magamnak. A munkahelyem a GYES alatt megszűnt, a jogutód cég átvett ugyan, de ott valójában nincs számomra szabad pozíció.
Úgy döntöttem, hogy még azelőtt, hogy sürgetővé válna a helyzet intenzív álláskeresésbe kezdek, és optimális esetben szeptemberben; optimálistól eltérő esetben legkésőbb januárig munkába állok - akkor megy oviba a gyermekem; szerencsére felvették, igaz, csak második nekifutásra, miután fellebbeztünk. Ha találok munkát, akkor a köztes időben majd nagyizik.
Utoljára jónéhány éve kerestem állást, akkor nagyon hamar találtam - szerencsém volt. Azt is vallom, hogy az elhatározás is jót tett: márpedig lesz munkám és kész! Nem volt álmaim állása, de elvoltam vele egy ideig.
Számba vettem hát a lehetőségeimet:
Nő vagyok (-3), kisgyermekes (-10) - ez utóbbiról mélyen hallgatok az önéletrajzomban, ha interjún rákérdeznek, akkor bevallom. (Már ha egyáltalán behívnak.) 30-as éveim közepén járok (-5), tehát már nem tartozom a fiatal korosztályhoz. Van felsőfokú végzettségem (0), van a végzettségemnek megfelelő tapasztalatom (+2), valamint sok egyéb más is (főleg adminisztratív: +5). Csupán egy idegen nyelven beszélek (-6), de azon valóban képes vagyok megszólalni (+3). Az egy idegen nyelv az angol (0). Rengeteg helyen dolgoztam (-4), ezáltal több keresett szakterületen is van gyakorlatom (+6). Valóban jól értek a számítógéphez, legalábbis egy irodai felhasználóhoz képest (+4).
Első nekifutásra körülbelül ennyi az, ami számít, hogy egyáltalán behívjanak interjúra. Ott aztán vagy el tudom adni magam, vagy sem. Multiknál szinte esélytelen, a többkörös interjúkban örök "tartalék" voltam - vagyis több ízben behívtak a 2., néha még a 3. körre is, de aztán nem én nyertem el az állást. Mostanra már valószínűleg erre sincs esélyem, a multiknak túl "öreg" vagyok. Kis cégeknél meg nem szokás rendesen bejelenteni a munkavállalót, márpedig ez az, amit nem engedhetek meg magamnak.
Vagyis a kilátásaim meglehetősen siralmasak, de én továbbra is bízom a jó szerencsémban: csak akad számomra valami!
Nos, akkor lássunk is neki!
Elsőként megnézem (újra) az HBO-on az Állásvadászat című filmet. Nem túl biztató képet fest, de legalább mosolyogni tudok rajta - a saját helyzetemen is. Remek szatíra az álláspiacról. A vége pozitív, mindenki megtalálja a neki leginkább megfelelő tevékenységet. Ez azonban csak film... én örülök, ha találok egy "bármit".
