Tartozom a beszámolóval...

Nos, új jelentkezéseket nem küldök egy ideig. Az ok: nagy valószínűséggel újabb műtét vár rám! Nem a vakbelemet kellett volna kivenni, hanem mást, amit viszont bent hagytak (nem tudni, pontosan, hogy mi az, ciszta vagy tályog). A történet megér majd egy külön posztot, amit meg is fogok írni a Pirula blogon.

Közben azért nem állt meg az élet, még a műtétem előtti jelentkezéseim alapján jött két megkeresés egyetlen nap alatt, érdekes módon mindkettő felnőttoktatási cégtől. Ez az a terület, ami valóban nagyon közel áll hozzám, és ahol szívesen helyezkednék el. (Emlékeim szerint 3 ilyen típusú céghez jelentkeztem.)

Az első interjú az ország egyik legnagyobb felnőttoktatási, illetve tréningcégénél volt. Mint kiderült, valójában puhatolózásnak szánta a cégvezető, nem is igazán a meghirdetett állás miatt hívott be, hanem a korábbi munkatapasztalataim alapján alkalmasnak talált.

Az interjú érzésem szerint nem a legjobban sikerült. Mindjárt az elején olyan dolgokba kérdezett bele, amiken nem tudok szépíteni - legutóbbi munkahelyemen nem sokáig dolgoztam, mivel innen GYED-re mentem... Szinte látszott az interjúztató arcán, hogy nem tetszenek neki a hallottak. Nem foglalkoztam a dologgal különösebben, próbáltam "szépíteni" a munkatapasztalataim és motivációim ismertetésénél. Talán egy kicsit sikerült javítani a rólam kialakított képen, ám kétlem, hogy állást ajánlanának...

Másnap egy hasonló cégnél, gyakorlatilag a konkurenciánál voltam interjún. Itt sem a megpályázott állásra hívtak be, hanem a végzettségem és tapasztalataim alapján egy egészen más, meg nem hirdetett pozícióra. Ez már rögtön növelte az esélyeimet, hiszen mindössze négy nevet láttam a listán! A második voltam, a tulajdonos interjúztatott itt is. Meg kell mondanom, sokkal jobban éreztem magam, mint előző nap: emberibb volt! Itt egészen konkrétan kellett beszélnem az adott munkával kapcsolatos elképzeléseimről, kicsit úgy éreztem, mintha a fősulin vizsgáznék, mert valamit (egy konkrétumot) nagyon akart hallani az interjúztató, de én egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy pontosan mit... :) Mindenesetre úgy érzem, sikerült frappáns válaszokat adnom, önmagamról is pozitív képet kialakítanom. Oldott hangulatban, mosolyogva fejeztük be az interjút. Persze számos külső tényező van még, ami befolyásolhatja a döntést (pl. a fizetési igényem megfelel-e az elképzeléseiknek, stb.), illetve a többi jelentkezőn is múlik, mégis úgy érzem, jól sikerült.

Az önbizalmamat mindenesetre jelentősen növelte, hogy két ilyen céghez is behívtak interjúra, ezért úgy döntöttem, nem adom "alább" -  hiszen vannak olyan tapasztalataim, amelyekkel felkelthetem az ilyen típusú cégek érdeklődését.

Itt kell megjegyeznem, hogy mindkét cégből "készültem", alaposan áttanulmányoztam a honlapokat, nem csak a tevékenység szempontjából, hanem próbáltam kialakítani egy "összképet" a cégről és a cégvezetőről. Úgy érzem, ez mindkét esetben sikerült is, ugyanis a valóságban tapasztaltak pontosan megfeleltek az előzetes elvárásaimnak.

Minden álláskeresőnek tudom javasolni, hogy interjú előtt készüljön fel a cégből: egyrészt a potenciális munkáltatónál jó pont, ha felkészülten érkezünk interjúra; másrészt önmagunknak is tudunk segíteni azzal, ha látjuk, milyen "típusú" emberek dolgoznak a cégnél. Segíthet pl. eldönteni, hogy mit vegyünk fel az interjúra: elvárt-e az üzleties megjelenés, vagy lehet egy kicsit "lazábbra" venni. Jó emberismerőnek tartom magam, így egy iwiw-es adatlap is sokat elmond számomra - igen, néha még a cégtulajdonosok is szerepelnek ott. ;) Márpedig, ha előre látom, hogy ki fog előttem ülni, egy kicsit rá tudok hangolódni. Kicsit olyan érzésem volt mindkét esetben, mintha már ismerném az interjúztatót.

Mindkét interjú nagyon tanulságos volt, de nem fűzök különösebb reményeket egyikhez sem - jelenlegi helyzetemben sajnos az sem biztos, hogy el tudnám vállalni, ha állást ajánlanának, hiszen folyamatosan orvoshoz járok és egy újabb műtét is vár rám. Mindenesetre már tudom, hogy merrefelé érdemes orientálódnom a munkaerőpiacon és pozitív élményekkel gazdagodtam, nőtt az önbizalmam, gyakorolhattam a "jó és rossz válaszokat". Aztán majd egyszer lesz munkám is. :D

Még egy gondolat: mindkét interjún szóba került az, hogy kisgyermekem van. Mindkét esetben hangsúlyoztam, hogy a férjem és nagyszülők segítségével mindent meg tudunk oldani. A második interjúztató volt az, aki megkérdezte, hogy hívják a kislányomat. :) Meg kell mondjam, ez jólesett! Ettől az egyetlen kérdéstől úgy éreztem, hogy EMBERNEK tekintenek, nem csak egy potenciális munkagépnek. Egy ilyen cégnél szeretnék dolgozni!

A statisztika most elmarad, hiszen jelenleg nincs túl sok jelentősége...