Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amellett, hogy állást keresek, azért közben sem ülök a hátsómon tétlenül, elvállalok ezt-azt, sőt, többé-kevésbé folyamatos munkám is van. Megélni ugyan nem lehet belőle, de most minden fillér jól jön.
Egy ideje már dolgozom hirdetésszervezőként itthonról - nem, nem a neten keringő "valós otthoni munkák" egyikről van szó, ez a munka soha nem is volt meghirdetve. Jókor voltam jó helyen, kipróbáltak, beváltam. Évek óta űzöm ezt a tevékenységet és a jutalékból mindig csurran-cseppen. Néha több, néha kevesebb... Napi pár órát, havonta átlagosan 1-2 teljes napot kell dolgoznom. Ha van valami nagyobb projekt, akkor hetekig dolgozom, de olyankor a bevétel is lényegesen magasabb. Nekem megéri, szeretem is csinálni. Megvan az önállóságom, a "főnökömmel" jó a viszony, nem igazán szól bele semmibe, amíg a kellő eredményeket hozom, vevő az új kezdeményezésekre is. A munkatársam a legjobb barátnőm. Ha ebből meg lehetne élni (vállalkozóként), akkor nem is keresnék mást.
Néha beesnek egyéb munkák is, lektorálás (általában cégek promóciós anyagai), de írtam már szakdolgozatot is, pénzért... (nem éppen a szakterületemen, de azért jelesre értékelték)
A mai napon a hirdetésszervezői munkámmal kapcsolatos munkamegbeszélésünk volt a "főnökömmel" és a "kolléganőmmel" - ami abból állt, hogy a "főnök" meghívott bennünket a nyaralójába és a medence partján (néha a vízben), fürdőruhában, jeges italok és rágcsák mellett kidolgoztuk az év hátralévő részében esedékes két projektünk részleteit. Ráadásul valóban hatékonyak voltunk, két csobbanás között remek ötletek születtek. Mindenkinek ilyen munkakörülményeket kívánok!
Este elkültem még pár jelentkezést. Megérkezett az első elutasító e-mail is.
Megpályázott állások száma: 33
Elutasítás: 1
